Budapest, Váci út 152-158.
A Váci út legnagyobb múltú gépgyárát Láng László (Pozsony, 1837. - Budapest, 1914.) alapította.
Bővebben:
Iskoláit Pozsonyban végezte, 1852-től Bécsben egy ipari iskolában és mechanikai műhelyben tanulta a szakmát, majd néhány nagyobb osztrák gépgyárban dolgozott, s a kor szokásának megfelelően vándorútra kelve 1859—63-ig a biedermannsdorfi gépgyárban munkás, 1863-65 között egy bécsi malomépítő gyárban művezető. 1865-67-ben egy nyitrai, majd egy budai malom műszaki vezetője, 1867-68-ban a malomberendezésekkel foglalkozó Első Magyar Gépgyár Rt. művezetője volt. Itt megszerzett tapasztalataira és ismereteire alapozva kilépett a gyárból és önállósította magát.
1868-ban alapította meg a későbbi vállalat alapját képező műhelyét (felesége - sz. Reidner Erzsébet vagyonos földbirtokos családból származott -hozományából) a Váci körút (ma: Bajcsy-Zsilinszky E. út) 59. sz. alatt kibérelt kis gépműhelyben, ahol 10-12, majd 40 körüli munkásával elsősorban malomberendezések, gépek javításával, majd készítésével foglalkozott (az első munkája egy harangöntő számára készített esztergagép volt 1868-ban). Megbízható munkája eredményeként megsokasodott megrendelések teljesítéséhez a már egyre szűkebbé vált kis műhely helyett 1872-ben megvásárolta egy üzemét beszüntetett keményítőgyár Külső Váci út 1442/b. hrsz. (ez lett a Külső Váci út 142., majd a Váci út 156. sz.) alatti háromezer négyszögöl nagyságú gyártelepét és a következő évben már itt működött gépgyára. Közvetlenül a gyár melletti telken (1 58. sz.) álló villaépületbe költözött be a Láng család. A cégbíróság 1873. december 4-én jegyezte be a vállalatot Láng L. Gépgyára néven.
Kezdetben malomipari gépeket és teljes malomberendezéseket készített, s a hazaiak mellett néhány nagy malmot rendezett be Spanyolországban és Törökországban is. A Walser gépgyárral együttműködve állította elő az első hazai tűzoltó gőzfecskendőt 1872-ben. 1874-től foglalkozott komolyabban a gőzgépek gyártásával, azokat kezdetben csak kisebb, 1-100 lóerő teljesítőképesség közötti álló és fekvő egyhengeres kivitelben készítették. Az akkori fogalmak szerinti első nagy gőzgép egy 49 lóerős egyhengeres gép volt, amelyet József főherceg alcsúti uradalmában állítottak fel. A gyors fejlesztés eredményeként a gőzgép-gyártás vált a gyár fő profiljává, s alig évtizednyi idő múltán a Láng gyár fedezte nagyobbrészt a hazai gőzgép igényeket.
Az 1881. évi első ipartámogató törvény keretében Láng László gépgyára is 1 5 éves adómentességet nyert, aki a gyár hasznát teljes egészében műszaki fejlesztésre fordította. Egy sor szabadalmat, kizárólagos gyártási jogot vásárolt, s a gőzgépek gyártásának fokozása érdekében a malomipari berendezések előállítását időlegesen meg is szüntették. 1000 lóerős gépet szállított a gyár az Erzsébet gőzmalomnak, s 1883-ban egy még nagyobb, 1800 lóerős gőzgépet készített a zólyombrézói kincstári vasgyár részére. A gyár tevékenysége sokoldalú volt, gőzgépein és gőzdaruin kívül képes volt minden nagyméretű gép gyártása által támasztott követelmények kielégítésére, s az 1882-ben elkészült korszerű öntödéje révén hazai úttörő szerepet vállalt nagyméretű vasöntvények készítésében is. A századfordulót megelőző évtizedben elsősorban különféle méretű fekvő és álló gőzgépet, szivattyúkat, légfúvó gépeket, kompresszorokat, hidraulikus eszközöket, darukat, transz-missziókat és egyedi megrendelésre különféle munkagépeket gyártott. A legkeresettebb gyártmány - idehaza és külföldön is - a generátorhajtó gőzgép volt, egyben a gyár további fejlődésének egyik biztosítéka. A századforduló
éveiben a gyár Ausztriába, Szerbiába, Romániába, Törökországba, Oroszországba, Kínába exportált.
1896-ban 3 főmérnök, 6 mérnök, 6 rajzoló, 8 hivatalnok, 7 művezető és 365 munkás dolgozott a gyárban, amelynek ekkori főbb épületei: a nagy szerelőműhely (1 30 méter hosszú, 1 6 m széles, belül részben emeletre osztott), a lakatos műhely (mint kisebb szerelőműhely 45 m hosszú és 1 8 m széles), az asztalos műhely, a napi 10 tonna kapacitású vasöntöde (2 kúpo-lóval, 3 forgó- és 2 futódaruval), a raktár és a mintaraktár. A munkagépek (eszterga, gyalugép, fúrógép, marógép, fűrészgép, stb.) száma 119.
A munkások száma 1898-ban 430, 1902-ben 370, 1913-ban elérte az 1000 főt. Munkáslakásokat nem építettek, mivel a gyár egy viszonylag sűrűn beépített és népes városrészben helyezkedett el, mindössze egy kisebb bérházzal rendelkeztek. A jó szakmunkásokat Láng megbecsülte, mindenkor rang volt a Láng gyárban dolgozni.
A gyár sikeresen szerepelt a különféle kiállításokon. Először az 1873. évi bécsi nemzetközi kiállításon szerzett oklevelet, majd sorra következtek az elismerések. Az 1896-os millenniumi kiállításon visszafogottan állított ki, önálló pavilonja nem is volt, csak a gépipari csoportban állított ki néhány kisebb gőzgépet és eszközt, továbbá egy működő függőleges elrendezésű 50 lóerős tandem-gőzgépet, amely egy Ganz-dinamóval kapcsoltan a kiállítás területén közlekedő elektromos kisvasúthoz szolgáltatta a villamos áramot. A legrangosabb nemzetközi elismerést - és ezt követően termékei iránti természetesen jelentős keresletet-az 1900. évi párizsi világkiállítás Grand Prix-je és aranyérme jelentette.
A gőzgépfejlesztések kapcsán, de elsősorban a versenyképesség megőrzése érdekében Láng a korszak e téren jelentkező találmányait (Corliss-féle csapos vezérlés, Colmann-féle vezérmű, Schwoerer gőztúlhevítő, stb.) megvásárolta és felhasználta gépei konstrukciójában és a gyártásban. A vállalkozásba egyre inkább bekapcsolódó Gusztáv fia (Láng Lászlónak három fia volt) felismerte, hogy a vállalat fejlődését egy új gyártmány, a párizsi világkiállításon bemutatott ellennyomásos gőzturbina fogja megszabni. 1903-ban indult meg a gőzgépeknél jobb hatásfokú és nagyobb teljesítményű - svájci Zoelly-rendszerű - gőzturbinák gyártása, s az első példányok - kettő darab 300 lóerős gép - 1905-ben készültek el a Witkowitzi Vasmű részére. A sikert jelezte, hogy a budapesti villamosközlekedés elektromos központjait, az új villamos műveket rövid időn belül Láng-turbinákkal látták el, s számos hazai és külföldi villanytelep berendezését valósították meg. 1910-ben készítették el az első 10.000 lóerős gőzturbinát a Budapesti Általános Villamossági Rt. részére, majd sokfélét és számosat a legkülönfélébb hazai és külföldi - elsősorban világítási és közlekedési - vállalatok részére.
1909-ben újabb, a technikai eredményekhez igazodó korszerű profil, a dízelmotorok gyártása indult meg, s hagyta el a következő évben az első darab a gyárat. A svájci Sulzer gépgyár licence alapján gyártott stabil, négyütemű, kompresszoros motorok még kis fordulatszámú gépek voltak, s elsősorban városi villamosművek, ármentesítő szivattyútelepek, malmok, a legkülönbözőbb gyárak voltak a megrendelői. - Az Óbudai Gázgyár részére 1911 -ben gyártott - Ganz gyártmányú áramfejlesztő generátort hajtó - 800 lóerős dízelmotor ma védett ipari emlék.
A gyár nagy és meghatározó gyártmánycsoportjába tartoztak azok a kevésbé látványos berendezések és készülékek, amelyeket főleg az élelmiszer-iparban, elsősorban a szesz- és a cukorgyártásban használtak. Ez a gyártmánykor a Hazai Gépgyár átvételével még tovább erősödött. A Láng-gépgyár - a vas- és acélanyagok feldolgozására alkalmas gépi berendezései révén - emellett a gépipar sok más egyéb területén is gyártott, sokszor a megrendelők egyedi kívánsága alapján is. Hagyományosan és jelentős tételben készültek - a kezdeti idők malomgépészeti berendezései és hengerszékei, a gőzgépek mellett - szerszámgépek, különféle esztergagépek, közlőművek, futódaruk, kompresszorok, gázmotorok, gőzkalapácsok.
A gyártmányfejlesztés érdekében is 1908-ban jelentős beruházások indultak a gyártelepen, aminek keretében korszerű nagyszerelde, új kétkupolós öntöde épült, s jelentősen bővült szerszámgép-park is. Az állandóan terjeszkedő, ám mindvégig magánvállalkozás formájában működő vállalat a folyamatos fejlesztéshez szükséges tőke bevonása érdekében a Magyar Általános Hitelbank segítségével 1911 októberében részvénytársasággá alakult Láng L. Gépgyár Részvénytársaság néven. A 2,5 millió koronás alaptőkével megalakult vállalat tulajdonának közel háromnegyede ekkor még a Láng-család kezében maradt, a többi a Hitelbank része volt. A társaság elnökének Matlekovits Sándor nyugalmazott iparügyi államtitkárt választották meg (ő jelölte ki a Párizsi Világkiállításra Lángékat), tagja lett Láng László, Láng Gusztáv (aki egyben a vezérigazgatója lett a vállalatnak), Hampel Antal (Láng László egyik veje), Tirser László (Láng egyik mérnök unokája), Eisele József és Hofherr Albert gyárosok, valamint Lukács József és Kovács Géza a Hitelbank képviseletében. Az alapító Láng László nyugdíjba vonult, s néhány esztendő múlva, 1914 elején elhunyt. A vezérigazgatói posztot Láng Gusztáv foglalta el és irányította a gyárat az 1948-ban történt államosításáig.
A társaság-alakítás előjátéka volt annak a koncentrációs törekvésnek, aminek során 1915-ben egybeolvadásról állapodtak meg a Váci út 152. sz. alatti szomszédos - és a mögötte fekvő - telkeken működő, hasonló gyártási profilokkal rendelkező és már hosszú ideje szoros termelési kapcsolatban álló Hazai Gépgyár Részvénytársasággal. Viszonylag hosszas előkészítést követően végül 1918-ban fejeződött be a volt Eisele- és a Sangerhauseni-
gépgyárak átvétele, amit egy újabb alaptőke emeléssel koronáztak meg. Az egyesüléssel a Hazai Gépgyárban érdekelt Skoda-konszern részesedést és érdekeltséget szerzett a Lánggépgyárban. Az egyesített gyárak kb. 1 300 munkást foglalkoztattak, de az első világháborús hadi-termelés kiszolgálására ez a létszám átmenetileg a 2000-et is meghaladta. A három műszakban dolgozó gyárban a hadiipar részére szükséges szerszámgépek és egyéb gyártóeszközök mellett a közvetlen hadicélú anyagok gyártása is megindult, valamint berendezkedtek a háborús cselekmények miatt sérült mozdonyok javítására is. A mozdonyok javítása a világháború után végül fontos szerepet kapott a gyártmányszerkezetének átalakítására kényszerülő gyár számára. Hasonlóan fontos volt a tüzelőanyag hiányból eredően a félstabil gőzgépek iránti kereslet megnövekedése, amit gyorsan követett gyártásuk újbóli fellendülése. A világháborút követő visszaesést 1925—26-tól rövid ideig tartó átmeneti fellendülés váltotta fel, amiben a termelés újjászervezése mellett szerepet játszott a pengő-valutára történt átállás is, amelynek során a vállalat alaptőkéjét 1,5 millió pengőben állapították meg. Egyre jelentősebbé vált az export, elsősorban a környező országokba, a Monarchia utódállamaiba és a balkáni országokba.
A gyár fontos gyártmányának, a dízelmotor továbbfejlesztésének akadálya volt az üzemanyaghiány. A Láng-gyár a hazai felhasználók 60-300 lóerőig terjedő hajtógép szükségletet felmérve, túlhevítővel és kondenzátorral ellátott ún. félstabil gőzgépeket, valamint a széles körben használható szívógázmotorokat - a hozzájuk szükséges fagázgenerátorokat - gyártott. Abbamaradt a több gépgyár által is gyártott Steinmüller-kazánok előállítása, helyettük a hazai szeneket jobb hatásfokkal hasznosító és korszerűbb elemsoros kazánok gyártása került előtérbe. 1920 után, amikor a Sulzer-féle licenc-
szerződés is lejárt, lehetett a dízelmotorok fejlesztésével és gyártásával komolyabban foglalkozni. Az ún. légbefúvásos motor - amelynél a tüzelőolajat nagynyomású levegővel keverten fújják be a tűztérbe - átadta a helyét a tisztán olaj-porlasztásos, nagy nyomás alatt történő befúvást alkalmazó motornak. A Fővárosi Vízművek számára 17 kompresszor nélküli dízelmotor készült, ezek egyike az akkor a világon is forradalmian újnak számító Büchi-féle berendezéssel, a motor kipufogógázaival hajtott gázturbinás rendszerű teljesítményfokozó levegő feltöltővel lett ellátva.
Az 1929-1933. évi világgazdasági válság súlyosan érintette az ekkoriban mintegy 1000 munkást foglalkoztató gyárat. Termelése drámaian visszaesett, forgalma egyharmadára csökkent, munkásai jelentős hányadát el kellett bocsátani. A nehéz helyzetben a gyár minden fellelhető munkát elvállalt és új gyártási ágaként ekkor vette meg a csőd szélén álló Wörner-féle gépgyártól a nyomdaipari gépek gyártását. Az igényeknek megfelelően egyre inkább érdeklődési körébe kerültek a komplett élelmiszer feldolgozók (különösen a paradicsom feldolgozása), a vegyipar, valamint a kibontakozó és ekkortól szinte állandó partnernek számító olajfinomítás, majd az olajbányászat gépi és eszközigényének a kielégítése. A hagyományos gyártmányaira is szükség volt a válság leküzdésére, amin jelentősen segített a fővárosi, de néhány vidéki város vízműveinek a korszerűbb kompresszor nélküli dízelmotorokkal történt ellátása is.
A válságból történt kilábalás része volt az erősen szorgalmazott és ismét fellendülő exporttevékenység, amelynek révén a vállalat piacai szinte az egész világra kiterjedtek. 1929-ben pl. 10 db egyenként 120 lóerős dízelmotor szállítására kapott a gyár megbízást még a Szovjetunió részéről. Az 1930-as évek végén a hazai gépipari export jelentős hányadát már a Láng gépgyár adta.
A válságon történt túljutás, a fellendülés egybeesett a gyár alapításának közelgő 70 éves, részvénytársasággá alakulásának 25 éves évfordulójának 1937-ben tartott - a hazai ipari- és bankvilág jeleseinek részvételével lezajlott - ünnepségeivel, amikor is az alapítóra emlékeztek születése 100. éve alkalmából.
A vállalat megnövekedett anyagi erejének és iparbéli súlyának bizonyítéka volt az 1938-ban lezajlott pénzügyi tranzakció, amelynek során a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal karöltve visszavásárolta az Erste Brünner Maschinenfabrik A.G.-tól a Rock Gépgyár részvényeit és azt érdekeltségébe vonta.
A II. világháború kitörését követően a vállalat termékei iránt fokozott érdeklődés és kereslet nyilvánult meg. A gőzturbina- és gőzkazángyártás, a dízelmotorok egyre változatosabb gyártása mellett az említett vegyészeti- és olajipari cégek, a cukorgyárak és a textilgyárak, s nem utolsó sorban a nyomdák részére gyártottak a már jól bevált és újabb berendezéseiket. A nagy
katonai megrendeléseket a honvédségi gépjármű-programba történt bekapcsolódás jelentette, amelynek során a tipizált Rába-Botond rajszállító gépkocsik és a Rába-Maros típusú tehergépkocsik motorjainak felét-felét a Weiss Manfréd és a Láng gyártotta. A gyár a folyamőrség számára aknász- és rohamőr-csónakokat, nagy mennyiségben járműmotorokat állított elő, valamint 1944 elejétől aknákat és gránátokat, tüzérségi lövedékhüvelyeket is gyártottak. A világháború évei alatt a gyár kooperációra lépett a Daimler-Benz céggel, s annak szabadalma alapján gyártotta jármű-motorjait, elsősorban az említett tehergépkocsik, ill. kísérletképpen a fővárosi autóbuszüzem részére.
1944. szeptember 14-én éjszaka a Láng gyárat is bombatámadás érte, melynek során leégett a vashordó-készítő műhely, megsérültek félig kész gyártmányok és szerszámgépek is. A nyersanyag- és fűtőanyaghiány, a bevonulások, de a hadi helyzet alakulása miatt a termelés rohamosan csökkent. A harcok alatt azonban a gyár komolyabb sérüléseket nem szenvedett. Röviddel a környékbeli harcok elültével, már 1945. január 26-án, sérült vontató-és harckocsi motorokat javításával megindulhatott a gyár. A Láng gépgyár is bekapcsolódott a jóvátételi szállítások teljesítésébe lokomobilok és konzervgyári berendezések gyártásával, de a hangsúly rövidesen a hazai igények kielégítését célozta. Szaporodtak a megrendelések, amelyek közül méreteiben is kiemelkedett a Szovjetunió részére készítendő 50 lóerős gőzgépek 1200 darabos sorozata.
1948. márciusában a Láng gépgyárat is államosították, majd 1949. májusban a Láng Gépgyár N.V. nevet vette fel és használta rövid ideig. Ettől kezdve Láng Gépgyár néven, önállóan működött. A hároméves terv bizonyos fokig átalakította a gyár termelési arculatát, néhány gyártási ágazat megszűnt (a nyomdagépgyártás a Nyomdagépjavító Vállalathoz került, a lo-komobil gyártás a MÁVAG-ba, az egykor híres Rüki-féle selyemszövőszék utolsó, negyven darabos szériáját 1949-ben adták el Argentínának ), ugyanakkor más gyártmányok hirtelen felfutottak: pl. a Láng gyártotta a fővárosi autóbuszok dízelmotorjait, s ebből semmilyen mennyiség nem volt elegendő.
Egyre nagyobb turbinákat gyártottak. Eleinte 12 megawattos, elvételes kondenzációs típust a Szovjetuniónak és Bulgáriának, majd a 21 megawattos gőzturbinát a Dunai Vasmű számára, továbbá számos turbinát lengyel megrendelésre, 32 megawattost Borsodba, Pécsre. A Szovjetunióba, Kínába gőzkazánok és gőzdaruk, Albániába komplett konzervgyárak készültek, hazai üzemek részére ezek mellett a legkülönfélébb vegyi- és élelmiszeripari berendezések. A megnövekedett feladatokhoz, a növekvő termeléshez szükségessé vált a gyár bővítése, rekonstrukciója, amelynek során 1950-ben megnagyobbították a nagyszereldét, hozzákezdtek a nagy kazán- és vegyipari szerelőcsarnok építéséhez, a Váci úti központi irodaház felépítéséhez.
Keresett termékek voltak a gyárban hagyományosan készülő, de folyamatosan korszerűsített konzervgyári berendezések, s csak 1958-ban 10 paradicsompüré-üzem és 35 kisebb-nagyobb konzervgyári gépezet hagyta el a gyárat. Cukorgyári berendezéseket jóformán egyedül a Láng-gyár készített hazánkban, az 1960-as évek nagy cukorgyári rekonstrukciójához zömmel Lángberendezéseket használt fel az iparág. A hazai vegyipari, a műanyagipari, gyógyszeripari fejlesztések elmaradhatatlan résztvevője a gyár, itt készültek a Péti Nitrogénművek rekonstrukciójának, a Kazincbarcikai Vegyi Kombinátnak korszerű műtrágyagyári berendezései. Mindezek mellett az 1960-as évek második felében szélesedett a gyártmányok köre, egyre fontosabb szerepet játszottak a dízel hajómotorok, s egyre több és nagyobb energetikai célú berendezés készült az erőművek és más nagy ipari felhasználók, s nem utolsó sorban az ismét erőteljesen növekvő export igényeinek a kielégítésére.
Az 1970-es évek folyamatos beruházásainak és a modernizációnak köszönhetően növekedett az energetikai gépgyártás részaránya, elsősorban a hazai villamos erőművek felszerelésének köszönhetően, s az 1980-as évekre a gyár világszínvonalú gőzturbinái, kazánjai, vegyi- és élelmiszeripar berendezései, s újabb területként az atomenergetikai gépei a hazai gépipar teljesítőképességének és színvonalának egyik csúcsát jelentették. Az 1980-as évtized közepétől, a sűrűsödő általános hazai gazdasági problémáinak hatása alól a vállalat sem mentesíthette magát, beruházásai visszaestek, piacvesztés és stagnálás, majd visszaesés következett be, még az export jelentős növelése ellenére is. A drámaian visszaesett termelést, a veszteségeket 1987-ben kényszerszanálás követte.
1990-ben mentőövet kínált az Asea-Brown-Boveri (ABB) svéd-svájci multinacionális cég és megvásárolta a gyár energetikai berendezések gyártásával foglalkozó stratégiai részét, amelyen megalakult az ABB Power Generation Kft. A központi telephelyen elsősorban különféle erőművi berendezéseket tervezett és gyártott, valamint villamosipari és ipari folyamatszabályozási tevékenységet végzett. Ugyanazon a telephelyen az ABB Láng Rt. tovább folytatta erősen lecsökkentett tevékenységét és ipari kazánokat gyártott, valamint fővállalkozásban erőműveket telepített.
Az ABB és a francia Alstom Power fúzióját követően 2000-ben a magyar-országi ABB-cégek összevonásra kerültek, a közös cég az ABB Alstom Power Rt. lett. Legnagyobb hazai vállalata az erőművi területen teljes körű szervizüzemként tevékenykedő egykori Láng gépgyár, amely 2005-ben 400 főt meghaladó alkalmazottjával, termékeinek 50-60%-át a világ fejlett piacaira, főként a közép-kelet európai régióba exportálta. Még 2000-ben, miután a közös cégből az ALSTOM kivásárolta az energetikai ágazatot, a cég nevét ALSTOM Power Hungária Rt.-re változtatták.